"-Eliza - mondtam -, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell hogy mondjam most neked, hogy szeretlek. -Hát mondd - mondta Eliza. -Szeretlek, Eliza - mondtam én. Ezen elgondolkozott. -Nem - mondta nagy sokára -, ez nekem nem tetszik. -Miért? - kérdeztem. -Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemnek - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasmit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki más, mint azt, hogy ,,Én is szeretlek"?"
(Kurt Vonnegut - Börleszk)
(Kurt Vonnegut - Börleszk)
